Szabad iskola
A Waldorf-pedagógia alapja Rudolf Steiner antropozófiai emberképe.
A tanítás célja a gyermek és a fiatal szabad fejlődése, egyéni adottságainak és hajlamainak megfelelően.
Az itt tanuló gyerekek kognitív, művészeti, gyakorlati és szociális készségeit egyaránt fejlesztjük. A fiatalok 13 éven keresztül osztályközösségként maradnak együtt, nem osztjuk őket teljesítmény szerinti csoportokra. Iskolai tanulmányai végén minden tanuló széleskörű általános műveltséget szerezhet, emellett a képességeiknek és céljaiknak megfelelő állami érettségi vizsgát is letehetik.
Az iskola államilag elismert és mindenki számára nyitott.
Minden fajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő
gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek
úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.
A hetvenes évek második fele óta Rudolf Steinert, a Waldorf-pedagógia megalapítóját, a nem waldorfiánus nagy monográfiák és kézikönyvek is a pedagógia klasszikusaként mutatják be, Comenius, Pestalozzi és a többi nagy mellett. Közel harminc kötetes pedagógiai munkásságának középpontjában az ember, mint testi-lelki-szellemi egység áll, akiben a benne rejlő erők, képességek fokozatosan bontakoznak ki élete során. Az élet egyes szakaszaiban más és más törvények uralják – a gyermekek és ifjak nevelőinek ismerniük kell ezeket a törvényszerűségeket, és ezekhez kell igazodniuk.
Rudolf Steiner az emberi fejlődés olyan vonásait próbálta meghatározni, amelyek az ember tértől és időtől független sajátságai – ennek köszönhető, hogy a múlt század elején megfogalmazott gondolatai ma, közel 90 év után is érvényesek és alkalmazhatók az azóta igencsak megváltozott világban.
A Waldorf-pedagógia feladata, hogy ezen ismeretek alapján megteremtse azokat a feltételeket, amelyek minden gyermek egészséges fejlődéséhez szükségesek, képessé tegye a gyermekeket arra, hogy felismerjék saját lehetőségeiket, és elősegítse képességeik kibontakozását, melyek szükségesek ahhoz, hogy sikeresen beilleszkedjenek a társadalomba.
A Waldorf-iskolák gyermekközpontú intézmények, az itt alkalmazott módszerek, a nevelési program és az iskolai tanterv a gyermek folyamatosan változó fizikai (anatómiai és fiziológiai), lelki és szellemi tulajdonságainak és szükségleteinek megismeréséből, ismeretéből indulnak ki. Az intellektuális ismeretek közvetítése mellett fontos hangsúlyt kap az élet művészi, alkotó megközelítése és a kézzel végzett munka – mindig az életkori sajátosságoknak megfelelően. Ezért szokták a Waldorf-iskolákat a „kéz, a szív és a fej egységes iskolájaként” jellemezni.